„A szerelem nem egy pillanat, hanem egy folyamat.”

Öt szót üzenek, vésd jól eszedbe mind: szeretlek, imádlak, légy enyém örökre!

 

Tudod vannak olyan emberek akik azt mondják az első pillanattól fogva szerelmesek.de nem mindig igaz.mi a kezdetektől fogva éreztünk valamit..de nemtudtuk,hogy mi lehet az.Valaki 1hét után aztmondja,hogy ő már fülig szerelmes,de nemigaz.Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod. Mi már tapasztaltuk.És folyamatosan alakult ki.

 

Sok millió apró döntés (...) befolyásolhatja az utat, és vele együtt a jövőt.De egy biztos a jövővel kapcsolatban.Mégpedig az,hogy veled szeretnék akkor is lenni.

 

Te vagy az életem legjobb része!

Te vagy most a legfontosabb dolog nekem. És mindig az leszel.Nekem te vagy az életem.

Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna.

 

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sose felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd emlékét, mint életed tavasza...S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni:

HIÁNYOS..Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek.Mindig is szeretni fogod, történjen bármi....

 

Milyen hangot ad ki a szív, amikor szétrobban a gyönyörűségtől, amikor valakinek a látványa úgy tölt el, ahogyan az étel, a vér és a levegő sosem lenne képes, amikor azt érzed, hogy ha van egy pillanat, amiért meg kell születned, akkor ez az?

 

Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.

 

Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.

 

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.

 

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.

 

Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet: arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét.

 

♥ Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.

♥ Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.

♥ Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

♥ Soha nem feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem

♥ Ma ilyen vagyok, holnap más leszek, örökké változom, és örökké SZERETLEK!

♥ Mikor szívünk előszőr összedobbant.
Mikor szemed rám nézve lángra lobbant, 
mikor az elsőcsókod az ajkamon égett, én
már akkor úgy éreztem, meghalok érted!

♥ Kit igazán szeretsz, az hiányzik!
Megbocsájtod ha hibázik.
Eltűröd ha olykor bánt vagy hazudik neked!
Ha mind ezt elviseled, tényleg szereted!

♥ Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást,
Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást.
Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál,
Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll.

♥ A szerelmi kapcsolat olyan, mint a bot forgatása, a szalag pörgetése, vagy a pálcikával evés: könnyűnek tűnik, amíg nem próbáltad.

♥ A szerelem számtanában egy meg egy egyenlő a mindennel, és kettőből egy egyenlő a semmivel.

♥ Szeretnék könnycsepp lenni, szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.

♥ Ha én írnám a sorsod könyvét, szíved, lelked, vágyát, életed örömét; olyan széppé írnám, mit egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon.

♥ Egész életemben a szőke hercegre vágytam, de sosem találtam rá. Helyette sokkal jobbat kaptam. TÉGED! 

♥ Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.

♥ Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste.
Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked,
hogy szeretlek nagyon.

♥ Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

♥ Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.

♥ Szeretnék nevetni, szívemből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni.
Minden reggel melletted ébredni, édes csókkal álmodból kelteni.


♥ Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,
mit jelent forrón, őszintén szeretni.

♥ Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy.
Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.

♥ Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van,
mégis milyen boldog.

♥ Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd szavát.
De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz, annak a szívében örökre élsz.

♥ Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!

♥ Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek,
hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.

Vidám forgatag:

 

Vidám forgatag közepén találkoztam vele, bájos volt, barna haja, és kék a szeme. Így szólt: Kislány, szabad egy táncra? Én alig tudtam kimondani, „igen’. A zenekar keringőbe kezdett, s elsodort a tömeg sebesen. Az egész este úgy telt el, mint egy csodálatos álom, záráskor a fiú, így szólt: Imádom. Egy év telt el az óta, mely gyorsan szállt el, mint egy múló pillanat. Gyakran találkoztunk, s adtunk egymásnak forró csókokat. Azt hittem boldogok voltunk, szerettük egymást nagyon, míg a tragédia be nem következett, egy fülledt nyári napon. A munkából éppen hazafelé tartottam a szürke aszfalton, mikor megláttam valakit az úton.  „Én integetni akartam, hisz Ő már messziről integetett, de megláttam mellette valakit, s nem emeltem fel kezem. Kezét egy idegen lány szorította. Mély fájdalom volt ez nekem, éreztem könnyek indulnak arcomon. Hát így szeret Ő engem, ezt tette velem? Én inkább, meghalok, így mit ér az életem?! A kanyarban feltűnt egy autó, mint a veszedelem, én az útra léptem, a többire már nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem, tömeg vett körül, de kit legjobban kerestem, nem találtam. Egy test volt mellettem, igen ő volt az a hős, ki testével megvédelmezett. A fiú halkan szólt: Kislány, az a lány a nővérem volt, akármit is gondolsz, én akkor is Téged Szeretlek! A fiú arcán vércsepp jelent meg, élet és halál viaskodott benne, de a halál tűnt erősebbnek. Még egyszer megszólalt: „Én akkor is Téged Szeretlek! ’ Forró bűn nyomta lelkemet, mert egy fiú úgy halt meg: Én akkor is Téged Szeretlek!

 

Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni, várni, tűrni, remélni. Mindennap látni, s rádöbbeni, hiába minden, elkéstél. Hiába minden? Akkor miért imádkozunk? Miért könyörgünk és miért sírunk? És miért vele álmodunk, és miért remélünk, várunk rá? S ha végre ránk néz, vagy végre ránk nevet, azt a sok szenvedést miért feledjük el? Az az egy pillanat, mi örömet okoz, miért feledtet velünk oly sok bánatot? S ha elutazik, messze megy, s majd sokára jön vissza, az érzést-mit ápolunk, nem hívhatja vissza. S közben a józan ész feledtet velünk, mert azt diktálja, állj meg tovább nem mehetünk. Nem szabad olyat szeretni ki megvet, nevet rajtunk, nem szeret bennünket. Aki örül, mert tudja, hiába remélünk, aki érzi miatta szenvedünk. De ha a szív-e kis motora szeret, hiába józan az ész, nem tilthatja meg az érzést, mit az ember nemesít. Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt. Nem tehetünk róla, s ha szeretünk, nem mondhatja senki, hogy feledjünk. Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy a legszebb érzés az, ami tiszta. Nem kell, hogy azt mond, hogy szeretsz, ha mást érzel, kérlek, ne hazudj nekem, nem kell a szép, de hazug szavad, mondj inkább rosszat, de igazat. Először fáj, ha friss lesz még a seb, de később majd elmúlik és hálás leszek neked. Lehet, hogy egyszer szerelmes leszel, s nem viszonozzák, s te kínlódsz, nyögsz, szenvedsz. Úgy érzed nem bírod, meg kell halnod, gondolj akkor rám, s megérted, hogy rossz volt. Sétálsz még te is elhagyott utcán, fejed lehajtva, hogy könnyeid, ne lássák. Zokogsz még te is, kedves ablak alatt, s hallod, hogy ő odabenn vígan kacag. Megvetni, gyűlölni, gyűlölni akarod, de csak becézi, imádni, szeretni tudod. Nem bírsz, és nem is akarsz nélküle élni, nevetni, küzdeni, harcolni és sírni. S ha eddig elértél, nem fogod kérdezni, tudni fogod majd, mit jelent szeretni!

 

 

Tudod mi az szeretni valakit? S ha kérdezik büszkén letagadni? Minden utcán őt várni, őt keresni s ha jön közömbös arcot vágni, nem sírni, mintha nem is érdekelne, s aludni könnyekkel szemedben, mosolyogni, pedig szíved ég? Tudod mi ez? A dacos női büszkeség!!

 

 

Ígérem: nem zavarlak többé, s mostmár végleg elmegyek, egy lány félreáll utadból nem lesz játékszered!  Köszönöm a könnyes éjszakákat, köszönöm, hogy szerethettelek. Egy világot törtél bennem össze, s ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek. Szerelmed volt minden örömöm, s ha elfeledtél, s nem szeretsz már én akkor is várlak és köszönöm!