Soha ne áruld el a titkaid másoknak! Mert az csak muníció nekik, hogy bántsanak, hogy ártsanak! Ha önmagadba fordulsz a bánatod elkeresztel. Vigyázz mert nem ereszt el! Nem mehetsz el!
Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna "ha.."! Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat!
Boldognak lenni nem azt jelenti hogy minden tökéletes... a keserű nélkül az édes sem olyan édes...és én ismerem a keserűt!
Aki kell, az kell nem azért: amilyen, hanem annak ellenére hogy bármilyen.!
Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit.Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.
Mindenki keres valamit. Valamit, ami mindent teljessé tesz. Ezt a legkülönösebb helyeken találod meg; a szerelmed szemében, a legmélyebb barátságokban, mások szavaiban.. egy egyszerű szó képes megnevettetni vagy megríkatni. Mikor megtalálod ezt a különleges dolgot, repülni fogsz-szárnyak nélkül.
A smink alatt és a mosoly mögött csak egy lány vagyok, aki a világot szeretné...
Minden állandóan változik. Semmi sem maradhat meg, ami nem újul meg folyamatosan.
Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja.
Talán jobban oda kellene figyelnem az emberek véleményére. Biztonságosabb lenne a helyzetem. De egyszerűen nem vagyok hajlandó olyasmire vesztegetni értékes perceket, hogy X mit gondol rólam, többek közt azért sem, mert valószínűleg tévednék. Hosszabb távon kifizetődőbb, ha az ember azt teszi, ami jó neki, és nem azt, amiről úgy hiszi, hogy mások szerint jó neki.
De hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
Az, hogy hogy néz ki valaki, édes mindegy. A lényeg csupán a lélek.
A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.